press - Network4 Online
A magyarok szeretik, de a németek nem
 2023. május 25., csütörtök 19:31 - Ambrus Tamás
Az RB Leipzig-sztori, és ami mögötte van

Ha száz futballszerető magyart megkérdezünk az RB Leipzig együtteséről, valószínűleg kilencvenkilencen azt mondják, szimpatikus nekik a klub, hiszen jelenleg a legmagyarabb csapatról van szó az európai topligákban. Más a helyzet ugyanakkor Németországban, ahol szinte mindenhol negatív előjellel beszélnek az újgazdag lipcsei együttesről, sőt a szervezett csoportok egyenesen utálják őket. Vajon miért? Csak a pénz miatt?

Az egyik legnépszerűbb energiaital-gyártó cég, a Red Bull a 2000-es években egyre növekvő aktivitást mutatott a sport világában. Az osztrák vállalkozás különböző technikai sportokban, így a Forma-1-ben, emellett pedig a jégkorongban és a futballban is jelen volt mecénásként, és eltökélt szándéka volt, hogy a minden szempontból hazainak számító Red Bull Salzburg mellett előbb-utóbb egy európai topbajnokságban is jelen legyen.

Salzburgban annak idején az egyébként komoly múltú, 1933-ban létrehozott helyi labdarúgócsapat szurkolóinál kiverte a biztosítékot, hogy a Red Bull alapító-tulajdonosa, Dietrich Mateschitz, miután megvásárolta az egyesületet, amit csak lehetett, mindent megváltoztatott: a teljes menedzsmentet és szakmai stábot, az együttes nevét, de még a klubszíneket is, a következő jelszóval: „Ez egy vadonatúj klub, amelynek nincs történelme.”

Nos, ilyesmit Németországban esélye se lett volna csinálni, hiszen ott az ún. 50+1-es szabály miatt bármely létező csapatot vett volna meg, csak kisebbségi tulajdonos lehetett volna. Az 50+1 ebben az esetben annyit takar, hogy az anyaegyesületnek (kvázi anyavállalatnak) minden körülmények között birtokolnia kell a többségi tulajdonjogot, a legtehetősebb befektető is legfeljebb 49 százalékra tehet szert. Mateschitz azonban furfangos volt, a következőt lépte: 2009-ben alapított egy saját klubot, így a saját vállalkozása lett az anyacég, onnantól kezdve garantált volt neki az 50+1 (valójában 100) százalék.

Az üzletember azt a szintén érvényben lévő szabályozást is kijátszotta, hogy a csapat neve nem tartalmazhatja üzleti vállalkozás márkanevét, így bár RB Leipzig néven hozta létre a klubot, az „RB” hivatalosan a RasenBallsport rövidítése, noha természetesen mindenkinek az a bizonyos energiaital ugrik be, ha meghallja. Nem véletlen, hogy Ausztriában és az Egyesült Államokban, ahol a cég további két futballcsapatát üzemelteti, nyíltan Red Bull Salzburg, illetve New York Red Bulls a nevük.

A 2022 őszén elhunyt Dietrich Mateschitz Lipcsét választotta németországi terjeszkedése helyszinéül (Photo by Alexander Hassenstein/Bongarts/Getty Images)

Amikor a Bundesligában a riválisok drukkerei „gyökerek nélküli” vagy „a hagyományokat eltipró” jelzőkkel illetik az RB Leipzigot drapériákon, illetve hangos skandálásaikkal, erre a szerintük vérlázító manőverre utalnak, mondván Mateschitzék annak idején kijátszották a közmegegyezésen alapuló, a sok évtizedes hagyományokat ápoló klubok és úgy általában, a német futball érdekeit szolgáló szabályokat.

A Red Bull nem véletlenül Lipcsét választotta helyszínül. Miután szembesültek azzal, hogy egy tradicionális klubnál rendre ellenséges reakciókba futnak bele a szurkolók felől (a St. Paulinál, az 1860 Münchennél és a Fortuna Düsseldorfnál is próbálkozott a menedzsment), olyan, lehetőleg nagyobbnak számító városban akartak futballcsapatot alapítani, ahol nincs jelentős egyesület, van viszont piaci rés, vagyis számítani lehet arra, hogy komoly szurkolói bázist lehet építeni a gárda körül. Így esett a választás – állítólag a Mateschitz barátjának számító Franz Beckenbauer javaslatára – a jó logisztikai adottságú, félmillió lakosú Lipcsére. A városnak van nemzetközi reptere és korábban több sikeres keletnémet együttest is adott a keletnémet futballnak. Itt indulhatott tehát a zöldmezős futballberuházás – persze eurószázmilliók segítségével.

A történet ismert: az RB Leipzig hét évvel megalakulása után, 2016-ban már a Bundesliga élvonalában szerepel, és fiatal történelme ellenére már fel tud mutatni egy Német Kupa-győzelmet (2022), további három döntős szereplést (az ideivel június 3-án, a Frankfurt ellen duplázás is lehet), két bajnoki ezüstérmet, valamint egy Európa-liga- és egy Bajnokok Ligája-elődöntőt is.

A dolog megítélése persze erősen ambivalens, a jelenség pedig nem újkeletű. A szintén majdhogynem a semmiből a Bundesliga első osztályába repített TSG 1899 Hoffenheimot ugyan valóban a XIX. század végén alapították, de az 1990-es évek végéig csak falusi kiscsapatnak számított. Akkor azonban megjelent a kis baden-württembergi klubnál az a Dietmar Hopp, aki korábban ifistaként játszott is a gárdában. Mivel a 2000-es évek második felében már csaknem húsz éve a TSG tulajdonosának számított, egy külön rendelkezésnek megfelelően ő is ki tudta játszani az 50+1-es szabályt azzal, hogy még annak életbe lépése előtt került a birtokába az egyesület. Így aztán a Red Bullhoz hasonlóan nyakra-főre önthette a pénzt a csapatba, amely 2008-ra el is jutott az élvonalig (és azóta is folyamatosan ott van, bár az idei szezonja meglehetősen nehéz). Hopp egyébként Németország egyik legbefolyásosabb üzletembere, az SAP, vagyis a világ vezető integrált vállalatirányítási rendszerének társalapítója. Vagyonát a Forbes 2021 szeptemberében mintegy 8,3 milliárd dollárra becsülte. A 83 éves üzletembernek a klub a mai napig 96 százalékos tulajdonában áll.

A „Hopp-jelenség” rengeteg tiltakozást váltott ki az elmúlt másfél évtizedben a hagyományos német klubok híveiből, és az, hogy mostanra egy kicsit leszálltak a Hoffenheimról, az RB Leipzig megjelenésének és persze sikereinek köszönhető, hiszen már lipcseiek az új ellenség.

A Miért utálják ilyen sokan az RB Leipzigot? kérdés külön topikot kapott az egyik legnépszerűbb német „gyakorikérdések”-oldalon is. Íme, néhány a szurkolók válaszaiból:

„Azért, mert ennek az egyesületnek semmilyen hagyománya és sport iránti szenvedélye nincs, csak marketingszempontok alapján működtetik.”

„Egy klub, melyet csak azért hoztak létre, hogy rengeteg pénzt beleölve egy céget reklámozzanak, és lehetőleg azonnal eredményeket produkáljon.”

„Ez a klub nem a történelem során emelkedett naggyá, az évtizedeken át elért sportsikereivel, hanem csakis a pénz – a sok pénz – segítségével.”

A “stadion a stadionban” elv alapján épült Zentralstadion a 2006-os világbajnokságra készült el. 2010-ben kötöttek névhasználati szerződést, azóta viseli a Red Bull Arena nevet (Photo by Jan Woitas/picture alliance via Getty Images)

De vizsgáljuk meg a mérleg másik serpenyőjét is. A Hoffenheim nem feltétlenül, de a Leipzig már ez alatt a rövid idő alatt is sikeresen emelte a német labdarúgás fényét. A 2017/2018-as idény óta rendszeres résztvevője az európai kupasorozatoknak, ötször indulhatott a Bajnokok Ligájában, 2020-ban az elődöntőig menetelt, és ugyanígy eljutott a legjobb négy közé tavaly az Európa-ligában. Ha az elmúlt évtizedet nézzük, a Bayern BL-sikereit és a Frankfurt 2022-es EL-diadalát leszámítva a lipcseiek tudtak komoly eredményeket elérni a nemzetközi porondon, és az ambícióikat ismerve ezekből a következő években sem lesz hiány.

Emellett különösen dicséretes, hogy rengeteg fiatal, tehetséges – igaz, jobbára külföldi – játékost építettek be a felnőtt csapatba; persze e mögött pénzügyi okok is állnak, hiszen jó részüket tisztességes összegekért adják tovább a nagy európai kluboknak. És pozitívumként emeljük ki azt is, hogy egy német nagyvárosba tulajdonképpen visszahozták a minőségi futballt, sőt egész Szászországban példátlan a teljesítményük, hiszen a Dynamo Dresden, az Erzgebirge Aue vagy éppen az FSV Zwickau is ért már meg szebb napokat.

Szoboszlai Dominik, Willi Orbán és Gulácsi Péter miatt pedig mi, magyarok különösen a szívünkön viseljük a klub sorsát. A többit játsszák csak le egymás között a németek.